Körbenézve szűkebb és tágabb környezetemben, olykor-olykor magamat is elcsípve, vagy éppen egy-egy beszélgetés közben fel-figyelek a mai fogyasztói társadalom egyik jellegzetességére. Mindig is érdekeltek a háttérben meghúzódó okok, a magyarázatok és a lehetséges megoldások megtalálása. Nagyszerű érzés gondolkodni a dolgokon, és rájönni az összefüggésekre, megérteni azokat, és tovább menni az úton egy újabb kihívás felé.
Így hát kutakodtam ebben a témában is, és ami összeállt bennem azt olvashatjátok lentebb. Szándékom a gondolatébresztés, hogy a felismerések vagy megértések által tudjunk egyre többet tenni magunkért.
Az emberek azt hiszik, van pénzem arra, hogy bármilyen ruhát megvegyek magamnak. Ez valójában nem igaz, de az emberek így vélik-ha ilyen ruhákat veszek. Tudod, így ha nem is gazdag embernek tűnök, de mégis olyannak, aki költhet ruhákra…Mindez arról szól számomra, hogy azt mondhassam az embereknek, “én nemcsak egy háziasszony vagyok”. Vagyok valaki, el tudok menni és meg tudom venni ezeket a ruhákat magamnak, és ezt meg ezt meg tudom tenni csak úgy… Azt hiszem, azt gondoltam, hogy a ruhák majd magabiztosságot adnak nekem. De nem adtak, nem. De minden egyes alkalommal ezt hiszed, amikor elmész vásárolni.”
A vásárlás ma életünk egyik “legtermészetesebb” része. Míg őseink mindazt, amire szükségük volt begyűjtötték, megtermelték, levadászták, elkészítették, addig ma szinte mindenhez vásárlás útján juthatunk hozzá. Akár élelemre, ruhára, háztartási kellékekre, vagy éppen munkaeszközre van szükségünk, pénz ellenében tudjuk csak beszerezni mindezt. És a vásárlás lehetőségéért már lépéseket sem kell tennünk. Otthonról, pár kattintással megszerezhetjük kívánalmunk tárgyát, hiszen az elektronikus vásárlással már fizikai helyváltoztatás nélkül juthatunk hozzá vacsoránkhoz egy pizza formájában, vagy legyen szó akár a legújabb technikai kütyüről. Milyenné vált világunk? Látszatra egyszerű, gyors, és kényelmes , ugyanakkor elvesztek emberi értékeink, felületessé, profitorientálttá, kiüresedetté, és ezzel egy időben kiszolgáltatottá is váltunk egy ismeretlen rendszer manipulációi által. A mérhetetlen vásárlásra való ösztönzésben további problémák merülnek fel. Van aki megengedheti magának a mértéktelen költekezést, míg mások nem. És létezik egy olyan betegség, mely nem feltétlenül függ anyagi lehetőségeinktől. A kóros vásárlási szokásokat sokkal inkább személyiségük, érzelmi állapotaik és megküzdési nehézségeik határozzák meg az ebben a zavarban szenvedőknél, mintsem a pénztárca vastagsága. A közhiedelem úgy tartja, hogy a mániákus vásárlás elsősorban a nők sajátja, azonban a jelenség éppolyan gyakori a férfiak körében is.
A vásárlásfüggőség kifejezetten a 80-as évek vége, a 90-es évek eleje óta került a figyelem központjába, de már 1915-ben is említést tesz egy német pszichiáter a kórós vásárlási hajlamról. Hazánkban először 2007-ben kezdett ilyen irányú kutatást a Corvinus Egyetem Viselkedéskutató Központja és az Elte Addiktológiai Szakcsoportja. Eredményeként megállapították hogy a felnőtt lakosság 1 %-a veszélyeztetett a kényszeres vásárlás szempontjából. A nőknél és a fiataloknál nagyobb a zavar megjelenésének kockázata. A szorongás, a depresszió, a kényszeres viselkedési jegyek elősegítik a probléma kialakulását, mely akár a teljes kontrollvesztésig is eljuttathatják a személyt. Rendszeres ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy megvásároljanak valamit annak ellenére, hogy tudják hogy nem szabadna megtenniük. Idekapcsolódó jelenség az impulzív vásárlás, mely a pillanat hevében hirtelen elkövetett tettünk, és ez jóval gyakoribb mint a kényszeres vásárlás. Ez átmeneti kontrollvesztés, ahol “megajándékozzuk” magunkat egy hirtelen megkívánt tárggyal, és vásárlás közben és utána is örömöt érzünk. A kényszeres vásárlás már azonban egy folyamatosan visszatérő előbb említett cselekedet, amely viselkedési függőségről szól, és erre oda kell figyelnünk.
Amíg az impulzív vásárlás esetében külső tényező a kiváltó ok (látvány, illat, elérhetősége), addig a kényszeres vásárlás hátterében belső tényezők húzódnak meg (személyiségjegyek, érzelmi állapotok). A vásárlásfüggő személy belső feszültségét, szorongásait, negatív érzelmi állapotait próbálja csökkenteni: belemenekül a vásárlásba. Mivel a kényszeres vásárlást nem a tényleges tárgyi szükségletek hanem a belső feszültségek irányítják, így legnagyobb részt a személy birtokába csupa hasztalan dolog kerül. Többnyire ki sem veszik a csomagolásból, elajándékozzák, vagy a “kijózanodás” után visszaviszi az árút a boltba, vagy akár ki is dobja. A kényszeres vásárlók közel fele pedig egyszerűen felhalmozza, otthon gyűjtögeti, elrejti ezeket a tárgyakat.
Nagymértékben hatnak rájuk külső ingerek: szín, hang, anyag, világítás, vagy a kirakat berendezése. Jellemző hogy másoknál gyakrabban vásárolnak márkás vagy neves tervező által készített termékeket, mely szintén a külső fontosságára utal. A nők főleg ruhákat, cipőket, ékszereket és kozmetikai termékeket vesznek, míg a férfiak inkább az elektronikai és műszaki cikkeket részesítik előnyben.
Mégis mik lehetnek azok a személyiségbeli tényezők, amelyek arra késztetnek valakit, hogy akár súlyos adósságok árán is olyan dolgokat vegyen, amelyekre valójában semmi szüksége?
A depresszióra és szorongásra hajlamos személyeknél az átlagosnál magasabb a függőség kialakulásának a kockázata. A tartós negatív érzelmi állapotok, a levertség, a szomorúság, az aggodalmak mind-mind kedveznek az ehhez vezető folyamatnak, mely lehet akár a következő is:
A vásárlásfüggő személy szorong valami miatt, pl. kövérnek érzi magát, vagy egy párkapcsolati konfliktus miatt marcangolja magát. Feszültsége egyre fokozódik, ami mind jobban erősödő sóvárgással párosul. Sóvárog a vásárlás után, azon tevékenység után, amelyről azt gondolja -melyet már korábban meg is tapasztalt- hogy átmeneti gyógyírt jelent negatív érzéseire, aminek kapcsán akár pozitív visszajelzést is kaphat. A boltokban az eladók kedvesen kínálgatják portékáikat, törődnek a vevőkkel, azaz a figyelem középpontjába kerülnek. A vágy kielégítése és a feszültség mielőbbi csökkentése céljából beleveti magát a vásárlás mámorába, és gátlástalan költekezésbe kezd. Ez a néhány órás periódus hatalmas megkönnyebbülést jelent számára, feszültsége csökken, és átmeneti boldogság lesz úrrá rajta. Az én kiterjesztése és a korlátlanság sajátos, euforikus élménye ez. Egyes vásárlásfüggők ezt az élményt a szexuális kielégüléssel egyenértékűnek írják le. A megvásárolt termékek (számtalan blúz, magassarkú) azonban többnyire feleslegesek – így szerepük elsősorban szimbolikájukban keresendők. A ruháknak jelentős szerepe van a testhatárok, én-határok kijelölése szempontjából. A ruhák viselése az én-kiterjesztés egyik legnyilvánvalóbb eszköze: olyannyira eggyé válik testünkkel, énünkkel, hogy álmainkban fantáziánkban is gyakran szerepel. A ruhadarabok kifejezhetik a különböző csoportokhoz, kultúrákhoz való tartozást is – pl. azt, hogy a személy egy magasabb státusú, gazdag kör tagja, akit a többség elismer a márkás, divatos és drága holmik miatt. A sokszor rendkívül alacsony önértékelésű vásárlásfüggők pontosan erre az elismerésre vágynak: arra, hogy mások nagyra tartsák őket. A pénzzel megvásárolható javak segítségével “értékes” személyekké válhatnak mások, és így önmaguk szemében is.
A kontrollálatlan és felhőtlen vásárlást azonban egyszer be kell fejezni (bezárnak a boltok, vagy elfogy a keret).Ekkor ismét a negatív érzelmi állapotok kezdenek eluralkodni, mely az előbbinél sokkal intenzívebben is jelentkezhet. A kezdeti szorongást most a felelőtlen vásárlás miatt érzett bűntudat és önvád cseréli fel. És ezzel ismét beindul az ördögi kör… A probléma nem oldódott meg, viszont jött helyette számos újabb. (hitelkártya, család-partner előtti felvállalás, kilengés-költekezés eltitkolási terhe…).
Az alacsony önértékelés mellett a tökéletességre való törekvésnek is fontos szerepe van a vásárlásfüggőség kialakulásában, és ezek a tényezők gyakran jelennek meg együtt. Mindennek egyenes következménye hogy a személy szomjazik mások figyelmére és megerősítésére, képtelen önálló döntéseket hozni, és függ mások visszajelzéseitől. Ennek gyökereit a gyermekkori jutalmazási szokásokban kereshetjük. A vásárlásfüggők többségét gyermekkorukban vásárolt ajándékkal jutalmazták meg jó viselkedésükért cserébe. A vásárlás ily módon vált külső megerősítővé, egyúttal gyengítve a belső folyamatok megerősítő hatását.
A fogyasztói társadalom, és a nyugati kultúrában jellemző anyagias szemlélet “támogató” módon hozzájárul a betegség kialakulásához. A média, különösen a reklámok, a szappanoperák, a gazdag sztárokat felsorakoztató műsorok erősítik azt az érzetet, hogy materiális javakkal, a pénz segítségével könnyen elérhető a boldogság. A hitelkártyák és különböző kölcsönlehetőségek pedig tovább növelik a kontroll vesztett vásárlás lehetőségének kockázatát…
Az a tény, hogy Magyarországon a probléma kisebb mértékben jelentkezik a kutatások szerint, nem jelenti azt hogy ne figyeljünk oda a jelenségre, mely folyamatosan gyűrűzik be és hódít teret magának. Magyarországon a fiatalok előszeretettel töltik szabadidejüket a bevásárlóközpontokban, plázákban, melyek elhelyezkedésüknél is fogva könnyen elérhetőek mint pl. több európai országgal ellentétben. A pláza a csellengés egyik új helyszíne, ahol a fiatalok nap mint nap találkozhatnak a divatos, márkás és drága tárgyakkal. s abban erősítik meg egymást, hogy az az értékes személy, aki ezekkel a javakkal rendelkezik. És bár anyagi lehetőségeik még korlátozottak, az önértékelésükben amúgy is sérülékeny tinédzserek könnyen választhatják maguknak azt a rossz megküzdési módot, hogy problémáikra tárgyi javak beszerzésével keressék a választ. A szülők és a környezet szerepe nem hangsúlyozható eléggé ebben a folyamatban. A legfontosabb hogy ne anyagi javak révén, hanem egyéni belső értékeik mentén erősítsék meg a gyermekeket. Ez lehet az alapja annak, hogy a később felnőtté váló gyermek az öröm és elégedettség érzésének megélésére külső, materiális megerősítők nélkül is képes legyen.
(Kun Bernadette segítségével-pszichológus, az ELTE Addiktológiai Tanszéki Szakcsoport és a Nemzetközi Drogmegelőzési Intézet munkatársa)
Kommentek